Az eljegyzési- és jegygyűrű viselése a magyar hagyomány szerint Magyarországon a szerelmi gyűrűk napjainkban ismeretes ajándékozási, viselési szokásainak története a XIX. század elejéig nyúlik vissza.

A vőlegény egy szép egyköves (szoliter) (napjainkban már teret kapnak az egyedi, több köves változatok is) gyűrűvel eljegyzi párját.
Ez a mátkagyűrű, az eljegyzési gyűrű. Az esküvői ceremóniára közös ízléssel választanak egy pár karikagyűrűt, amely a XX. században vált a szerelem zálogává.

Napjainkban divattá vált a német területekről származó belülre vésett szöveg, mely az üzenet intimitását jelzi.

Az eljegyzési/mátka gyűrű és jeggyűrűk viselésének szokása több elméletből eredeztethető. Egészen a XX. századig fennmaradt hagyomány, hogy a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül a szívhez vezet egy ér, ezért ez az ujj kiváltképp alkalmas a szeretettel, szerelemmel kapcsolatos gyűrű viselésére. A reneszánszból származnak bizonyos asztrológiai hozzárendelések is, miszerint a negyedik ujj a Nap, Apolló köréhez tartozik, amely sok derűt és pozitív vonást tartalmaz.

Napjainkban, jegyben járáskor a bal kézen viselt eljegyzési gyűrűk a frigy alkalmával átkerülnek a jobb kéz negyedik ujjára, és a továbbiakban ez az ujjunk ékeskedik életre szóló választásunk zálogával, a jegygyűrűvel.

A különböző néphiedelmeken nyugvó viselési szokásokat mára felváltotta a praktikum, az érzelmi, a kultúrális és az esztétikai sokszínűség. Szolgáljanak a tradíciók iránymutatásként, Viseljétek azon a kézen karikagyűrű és eljegyzési gyűrűiteket, amelyiken kényelmesnek, praktikusnak gondoljátok!